Legjobban talán két csökevényes versecském mutatja meg, hogy nyavajgok általában az életben; figyelem(!), ezek nem esztétikai élményt akarnak nyújtani, csak megmutatni, milyen vagyok:

Ha már itt tartunk, van egy nagyon kedves vers számomra, ebből is látszik valami, milyen vagyok, vagy voltam. Kedvenc Baráthom írta nekem ezt a verset:

S ha már így benne vagyok, akkor még itt van két verse Kedvenc Baráthomnak, (ezeket nem szereti):

Na azért nem kell megrémülni. Nem csorognak a könnyeim éjjel-nappal, nem ülök és azért nem fogok hozzá semmihez, mert úgy sem sikerül, csak egyszerűen van egy emilyen kesernyés hangvételem.