Fohász a kínok kínjában¹

Jajjongva visong a lombban a zaj.
Ne csípjen most a ronda darázs raj!
Nem enged tovább a tengeri lárma,
Állítsd meg kérlek nagy Úrnak lángja!

Tégy engem azzá, minek lennem kell!
Hárítsd a gonosz bajt pályámtól el!
Segíts meg újra és állj nékem őrt,
Csavard ki kezemből a gyilkos tőrt!

Persze mért kérem ezt, ki vagyok én?
A nappal is sötét az ég peremén.
A fény őrizője nem lehet vak,
Ki a jót találva felélte azt.

Köszönök mindent, sokat kaptam már,
Itt van nekem az ősz a tél a nyár.
A tavasz kínja is elröppen gyorsan,
Küzdj és vívj, hogy ne maradj a porban!

/ 1995. JÚLIUS 3. ADATSZERKEZETEK,
izé AUTOMATÁK ÉS NYELVEK TANULÁS KÖZBEN /

¹Az első vers a majomtól, aki majmol, mert rajong.
És képtelen arra, mire lehet, hogy képes.
De nem képes arra, mit most majomként tett.