LEDÉR AZ ISTEN

Millió csillag az égen ragyog,
Ráfénylenek napok magasára,
Hazudni bár, de nincs minek:
Elszáll a test, a lélek üres…
Zengjen, dallam támadjon újra, óh,
Kelljen élet! kapjon hangra
A szív rekedt só-haja-húsa,
Lelket tépünk, szaggat Halassi szív
Elképedten, makacs módra.
Hátad megett ha nem állnak Ők,
A dévajos Kharis-szűzek,
Kár megcsapatni hagynod magad:
Hullajtanád csak kivénhedt arcú
- Telhetetlen iszonyodban -
Megéhezett, porbahúzó
csillámidat.
Óh, ne kérdezz, lélek,
Mert hazákat szétküzdve visít
Az akarat -
Tömjénezve sírból kelt életet,
Friss hamuból világokat;
Teremteni, egyre mind óhajt,
S közben mállik el.
Porból lettünk… de mért?
- Tán bosszút így esküdött a Fintorgó -
Segítsetek hát elmondani,
S a Szfinx arcára tűzni örökre, hogy:
Pedig mi mind ártatlanok vagyunk!

1995. november 28-ról 29-ére virradó éjszaka